Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
34.84 KB
2008-07-14 13:45:02
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
396
2384
Cím: "Beszéli a világ, hogy mi magyarok..."
Alcím: magyar történeti mondák
Közreműködő: Landgraf Ildikó (szerk.) ; Banga Ferenc (1947) (ill.) ; Magyar Néprajzi Társaság (közread.) ; Európai Folkór Központ (közread.)
Szerz. közl.: szerk.és a bevezetést írta Landgraf Ildikó ; [a rajzokat kész. Banga Ferenc ; [közread. a] Magyar Néprajzi Társaság, Európai Folkór Központ
Kiadás: Budapest : M. Néprajzi Társ. ; Budapest : Európai Folklór Közp., 1998
ETO jelzet: 398.223(=945.11)
Cutter: B 59
ISBN: 963-03-5867-0
Nyelv: magyar
Oldalszám: 320 p.
Megjegyzés: Magyar történeti mondák gerinccím ; Bibliogr.: p. 49-58.

A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertető segítségével:

BESZÉLI A VILÁG,
HOGY MI MAGYAROK..."

Magyar történeti mondák
„BESZÉLI A VILÁG, HOGY MI MAGYAROK..."
Magyar történeti mondák
Szerkesztette és a bevezetést írta Landgraf Ildikó
Magyar Néprajzi Társaság - Európai Folklór Központ Budapest, 1998










A fiú pedig a vár alatti völgyben telepedett le családjával, és így keletkezett ez a szép falu, Bálványosváralja.
Ak: Ballá Lőrincné Dénes Piroska, Magyardécse 1936, földműves, 6 elemi,
ref., magyar
Gy: Ballá Tamás, Magyardécse, 1995
Az elsüllyedt liszói harang mondája
A mai Liszó község egy kis Lizó nevű falucskáról van elnevez-ve, amelyik a törökdúlás idején pusztult el. Később erdő lehetett a helyén, mert az a mező, ahol a kis falu volt, Tuskós nevű dűlő lett. Ennek az északi sarkán, a dombtetőn - a régi monda szerint - állt egy szép kápolna. Most már csak a helyét lehet látni, azt is föld takarja.
A templomocska előtt, így mondták ősanyáink, állt egy nagy harangláb, messzehangzó hangú ércharanggal. A török martalócok az elhagyott falut felgyújtották. így járt a kápolna is. Majd a ha-ranglábat döntötték ki, hogy a harangot, mint zsákmányt, elvihes-sék. De hat lóval sem tudták elvontatni. Erre egy török tiszt, valami aga, kieszelte, hogy süssenek el egy ágyút, és egyszerre harminc janicsár kiáltson. Hát annyit elértek vele, hogy a lovak megbokro-sodtak, és elfutottak a vadul kolompoló haranggal. A hámot össze-szaggatták, és szanaszét rohangáltak a mezőben.
De a harang eltűnt. Elnyelte a föld. Aztán igen hosszú időn át senki sem tudott róla.
Egyszer éjnek idején tűzvész tört ki a kotori falurészen. Az el-süllyedt harang hirtelen megszólalt, és az alvó falut föllármázta. Aztán máskor is meg-megzendült. Akkor, ha ellenség vagy jégve-rés közeledett vagy, ha járvány tört ki a közelben.
Most már persze senki sem képes meghallani. De hát a harang is elhallgatott ebben a hitetlen világban.


Ak-Gy: Vargavics József, Liszó 1935, érettségi, r.k., magyar, Liszó, 1995
116