Liszó - Zala Megye Kézikönyve - Hatvan - CEBA K., 1998.djvu

* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.

	Letöltés Előnézet Megnyitás
Méret:	140.59 KB
Keltezés:	2008-01-15 13:03:45

Fajta:
Láthatóság:	Nyilvános
Letöltések száma:	1309
Megtekintések száma:	7245
Leírás:	A cikk a következő könyvből származik (247-249. oldal): Cím: 19/2., Zala megye kézikönyve=Handbook of Zala county Közös adat: Magyarország megyei kézikönyvei=County handbooks of Hungary=Handbücher der Komitate Ungarns Közreműködő: Hóbor József (1954) (szerk.) ; Béli József (közrem.) Szerz. közl.: [főszerk. ... Hóbor József] ; [a megyei és településtanulmányok szerzői ... Béli József et al.] ETO jelzet: 908.439.121(035) ; 050.8(439.121) Tárgyszó: Zalavár Szakjelzet: 908 Cutter: M 16 ISBN: 963-9089-19-2 Oldalszám: 488-1040 p. Megjegyzés: Lezárva: 1998. márc. 31. ; Bibliogr.: p. 470-472. ; Összefoglalás angol nyelven A cikk felismertetett szövege: Lakosság száma: 461 fő LISZO Belterület: 124 ha LISZO KOZSEG ÖNKORMÁNYZATA 8832 Liszó, Kanizsai u. 41. Telefon: (93) 377-202 Külterület: 2468 ha néven. Ugyanezen évből való egy szerződés is, amely a földterület egy részének elidegenítéséről szól. A település neve szláv eredetű, kopaszt, tart jelent. 1332-ben már volt kápolnája a Szent Brictius néven. Egy 1363-ból fennmaradt okirat arról tudósított, hogy a Búza nemzetség építtette. Plébánosát is említik a források. A község nemesei paptartási és temetkezési jogot kaptak a veszprémi püspöktől. A településre vonatkozó név 1342-ben tűnik fel az Anjou-korban. A falu már ekkor létezett, a Lizói Péter fiai és rokonuk, Lizói Demeter birtokperéről szóló végzés ismert. Rendezett községhatárról beszél a forrás. A Hunyadiak korában is létezett a község, valószínűleg folytonosság volt jellemző a településre. Az 1405-1481 -es években Liszó a Kanizsai családé. A hódoltság idején előbb Both János, 1536-ban, majd Both György volt a település földesura 1550-ben. Ettől kezdve Nádasdy Tamás volt az úr. 10 - Régi lakóház BASIC INFORMATION • Accessitilily: Liszó is located in the southern corner of Zala county, 12 km trom Nagykanizsa, close to the Nagykanizsa-Gyékényes roaú. • Municipality address: 8832 Liszó, Kanizsai u. 41. Phone: (93) 377-202 Mayor: József Berke • Pop u lat ion: 461 • Characteristics: Records dating trom 1296 mention the area, but Liszó as a village is first mentioned in 1342. In the first decades of the 20th century, the population ap- proached 1OOO. When Liszó was attached to Zala county in 1947, 838 people lived here. From then on, the population declined. Today, there is a slight increase. • The number of unemployed is 30. Throughout history, the main source of income has been agri- culture. The villages of Liszó and Miklósfa have a common agricul- tural cooperative, which works successfully. Pine trees, sold as Christmas trees, alsó bring a lot of money to the village. The munici pality plán to build a sewerage, sidewalks, and update roads. The village has two fine churches and a bridge over the Liszó creek. Infrastructure: Apartments with water: 96% gas: to be installéd phone: 40% sewage: in process paved roads: 70% Liszó Zala megye déli szegletében található a Nagykanizsától Gyékényes felé vezető út leágazásától két kilométerre. Nagykanizsától, a vasútállomástól való távolsága 12 km. Dombos táj, vízválasztó-csomó közelében terül el. A régi Határárok egyik patakja mellett ágbogas formát alkot a település. Festői környezetben jött létre a falu. Átvezető útja nincs, csak a bekötőút kapcsolja össze a főúttal a települést. A várostól való kis távolság miatt a falu nem jelent elzártságot. Geológiailag a triászkori karbonátos üledék adja az alapot, amelyben a föld mélye széndioxidot tárol. Liszót erdőségek övezik, határát nyugaton szőlőhegyek zárják, a füves völgyekben tiszta vizű források táplálják a két nagyobb patakot. Történelem A község nevével 1296-os adatok között találkozunk. Lakatlan terület: Terra Lyzou MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119. 12 házból álló kis helység lehetett. A falu és kápolnája 1560 után pusztult el a törökök támadása következtében. Az 1565-66. évi török kincstári adólajstrom szerint 3 ház volt itt található. Területét rendszeresen érintette a majd négy évtizedig állandósult csatározások Kanizsavár és a már korábban török kézre jutott erősség, Berzence vára között. A Várdomb földrajzi név a török időbeli várra utal, de források ezt nem erősítik meg. Ugyanez vonatkozik a Pataji-dűlőre is. Valamikor település volt itt, a régi épületek helye néhol fellelhető. A jelenlegi községet 1718-19-ben alapították Vas megyei vend telepesek. Öt evangélikus család kért és kapott gróf Draskovicsné Nádasdy Mária Magdolnától menedéket a szabadabb vallásgyakorlás reményében. A Zakócs, a Lancsák, a Leposa, a Szmodics és a Smolcz családok. A falut névetimológia alapján más kutató horvátnak tartja. 1726-ban Horváth Dániel és gróf Harrach birtoka. 1733-ban Malik Ferenc és a Hunyadi család volt a tulajdonos. 1767-ben a Pallini Inkey Gáspár tulajdona. Az Inkey bárók betelepítései nyomán 1736 után ügyes horvát szőlőmunkások dolgoztak itt, mások házas zsellérek, majd telkes jobbágyok lettek. Ezek Szlovéniából vándoroltak be. Az 1767-es úrbéri jegyzék csak horvát nevet sorolt fel. A Bagola, Szentgyörgyvár határában lévő hegyközségekben is horvátok dolgoztak. A falu pontos létszámadatait az 1784-85-ös országos népszámlálás adatai adják meg. 1727-ben 8 telkes jobbágyot és 14 zsellért írtak össze. Az 1767-es urbárium 62 családfő nevét őrizte meg és köztük 9 nemest is találunk, valamennyien Szmodics nevűek. Az 1781-es úrbéri szerződésben olvashatjuk a üszői jobbágyok panaszát, amelyben embertelen robotról szólnak. Az 1784-85-ös népszámlálás adatai szerint 77 a házak száma, a családoké 92, a népesség 529 főből állt. A két felekezeti] községben a gyerekek tanultak valamiféle betűvetést, II. József türelmi rendelete előtt, valószínűleg 1781-ben a helyi evangélikus templomot lerombolták. Az evangélikus vallásúak Pátróba, a katolikusok Iharosberénybe jártak - ha tehették -istentiszteletre. Van tudomásunk arról, hogy 1766-ban a helybeliek zsuppos katolikus templomocskát építettek. Az 1785-ös "katonai felvételek" szilárd anyagú kápolnáról, haranglábról szólnak, vendégfogadót is említenek a településen. A határban vízimalmok, száraz rétek, igen rossz utakat írnak le. A XVIII. századi Úszóban jellegzetesen zsuppos házak vannak füstöskonyhával, vályogfallal. 1804-ben Lisza né- ven említi egy lexikon horvát településként. A XIX. század második évtizedétől kezdődött az erős elmagyarosodás, s a 40-es évektől le is maradt a nemzetiségi falvak listájáról. 1848-49-ben már dacos magyarságvállalásáról volt híres a település. Az áprilisi törvények után megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Polgári földtulajdon jött létre, majd elkezdődtek a hosszadalmas ún. "elkülönülési perek". Még a XIX-XX. század fordulóján is pereskedtek Inkey Lajos báróval a jobbágytelekhez járó rét-, legelő- és erdőterületekért. Az egyenletes fejlődést, népességszaporulatot a XIX. század két nagy kolerajárványa akadályozta meg. Az 1831-es után csak 20 év múlva érte el a lakosság a 619 főt. (Egész család kihalása ritka volt.) 1869-ben már 763 lakost számláltak össze. Az újabb tragédia 1872-74-ben volt, 1869 és 1880 között mindössze 21 fővel gyarapodott a lakosság. A továbbiakban lineáris volt a fejlődés (1890: 865; 1900: 961). A két felekezet nemes versengésbe kezdett. Először az evangélikusok építettek 1867-ben egy szép templomot. A katolikusok tíz év múlva követték. Mind a két felekezetnek volt iskolája. A település címere a két templomra a két felekezetre utal. Az evangélikus templom • A század utolsó harmadában a háromnyomásos gazdálkodást felváltotta a trágyázá-sos talajerőpótlás. Belterjessé lett a szarvasmarha-tenyésztés. A XX. század első évtizedeiben jelentősen fejlődtek a kisgazdaságok, a tönkrementek földjét a többiek vásárolták fel. Az első világháború előtt a gabonának piaca volt. 1903-ban Inkey Gabriella a birtokos, 1230 hold szántó az övé. A községben jelentős földbérlő volt Lőwens- tein Emil. A jól vásározó és állattartó gazdák jutottak jelentősebb összegű vagyonhoz, amelyet gazdaságuk fejlesztésére és házuk, portájuk csinosítására használtak. 1910 körül 174 házban 970-en éltek. A világháború alatt a fellendülés megtorpant, 39-en haltak hősi halált. A Nagyatádi-féle földreform 258 holddal gyarapította a szegények földtulajdonát. Ennek ellenére 1928-ban a 327 birtok nagyon egyenlőtlenül oszlott meg. A község külterülete 4482 kh volt. A törpebirtokosoké 894, a kisbirtoké 802, a középbirtoké 325 hold terület volt, míg a nagybirtok 2461 holdat mondhatott magáénak. A falu lakóinak a száma 827 fő volt. 1921-ben Hangya szövetkezet alakult. Volt még Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Levente Egyesület, Polgári Lövész Egyesület, Hitelszövetkezet a településen. A második világháborúba a férfiak hadba hívása, a leventekorúak Németországba hurcolása nagy megrázkódtatást okozott a falunak és sok családnak. 1945. április 1-jén vonultak be a bolgár csapatok Liszóba. A háború áldozatainak a száma 14 katona és 3 polgári személy. Szociológiai jellemzők Liszót 1947-ben csatolták Zala megyéhez, 1949-ben a 197 lakásban 838-an éltek. Ez a szám fokozatosan csökkent (1960: 714; 1980: 529; 1984: 483). Ma 162 lakásban 461 -en élnek. Újabban újra lassú létszámnövekedés tapasztalható. A lakosságból 176 fő tartozik az aktív korosztályba, közülük 30 fő a munkanélküli, többen jövedelempótló támogatásban részesülnek. A településen volt iskola, de jelenleg nem tart fenn oktatási intézményt az önkormányzat. Az általános iskolás tanulók zöme Nagykanizsa-Miklósfa Általános Iskola és más oktatási intézményekbe jár. Óvoda viszont helyben működik 25 fővel. Két gyülekezet szolgálja továbbra is a hitéletet (római katolikus és evangélikus). Mindkettőjüknek szépen felújított temploma van. A település Miklósfához tartozik a háziorvosi körzet szerint. A faluházban színvonalas orvosi rendelő biztosítja a lakosság ellátását. A Liszó Községi SE 1983-tól szolgálja a lakosság sportéletét. Felnőtt és ifjúsági labdarúgó csapata van, a Nagykanizsa városkörnyéki I. osztályban szerepel. Terem- MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119. sekor sokan elmentek Nagykanizsára dolgozni. A kistermelők málnás, bogyós növényeket telepítettek. Rendkívül jelentős pénzforrás a karácsonyfa árusítása. ÁFÉSZ Vegyes- és Italbolt van a faluban, ezenkívül van két magán élelmiszerbolt. Liszóban két betéti társaság és 16 vállalkozó van. Nagy fellendülést hozhat a 2 milliárd m3-es gázmező kitermelése, amelynek munkálatai előkészítés alatt vannak. Műemlék a faluban a két több mint 100 éves templom és a Liszói patakon a négy boltíves téglahíd. A világháborús emlékmű is dicséri a községet, valamint a Faluház melletti kopjafa, amely a honfoglalás ezer éves évfordulójára készült. A település tervében csatornázás, árvízvédelmi tározó előkészítése szerepel. Továbbra is program a járdaépítés és útfelújítások. Ősi településnek számít Liszó. A község tervei, a lakosság hozzáállása alapot nyújtanak arra, hogy a város vonzáskörzetében is virágzó hely legyen. Lakosai pedig megtalálják megélhetésüket, jól érezzék magukat Liszóban. A Faluház sportoknak és öltözőknek a Faluház nyújt otthont. Az 1960-as években jelentős volt a községben a lövészet is. A Zala megyéhez csatolás után kezdték építeni a falu fejlődéséhez nélkülözhetetlen bekötőutat. A belterületi utak 80%-án egy oldalon van járda. Autóbuszközlekedés kapcsolja össze a várossal és a szomszédos falvakkal. A lakosság közmunkával támogatta, hogy 1992 után a szőlőhegyre köves út épüljön és a villanyt is bevezessék. Villanyt a nagy villamosítási hullám idején kapott, az 1960-as évek elején. A lakások 96%-a vezetékes vízzel ellátott. Az otthonok 50%-a telefonnal ellátott, a helyi kábeltelevízió hálózatba bekapcsolt lakások aránya 78%. A településen megoldott a kommunálisszilárd és folyékony hulladék gyűjtése és elszállítása. A lakosság döntő többsége a mezőgazdaságból élt. Az 1945-ös földosztás sok törpebirtokost és vagyontalant juttatott földhöz. Nagy lelkesedéssel végezték munkájukat. 1951-ben, illetve 1955-ben termelőszövetkezetalakult. Az 1956-os forradalom mindkét közös gazdaságot felbomlasztotta. 1959-ben a Proletár, majd 1960-ban a Zrínyi Termelőszövetkezet alakult meg. Szeszfőzdét is üzemeltettek. 1963-ban megtörtént az egyesülés, a családok 95%-a téesz-tag lett. 1969-ben eredményes vízrendezési munkákat végeztek. 1975-ben a körzet közös gazdaságai egyesültek a miklósfai Új Út Mgtsz-szel, amely ma is eredményesen működik. A téesz szervezé- AZ ÖNKORMÁNYZAT TISZTSÉGVISELŐI: Berke József polgármester Sági József alpolgármester Pintér Zoltán jegyző PÉNZÜGYI ADATOK: Éves költségvetés: 17 millió Ft Állami hozzájárulás, támog.: 15 millió Ft Helyi és átengedett bevételek 1 millió Ft Egyéb helyi bevételek: 1 millió Ft Vállalati résztulajdon: 0,8 millió Ft Értékpapír, portfolió: 1,2 millió Ft Önk. vagyon összértéke: 4 millió Ft Ebből ingatlanvagyon: 2 millió Ft Msze. kommunális adója: 5000 Ft/év/ing Iparűzési adó: 8 ezrelék TELEPÜLÉSFEJLETTSÉGI MUTATÓK: Lakások száma: 162 Ebből önkormányzati: 1 Vezetékes ivóvízzel ellátott lakások: 96% Telefonnal ellátott lakások aránya: 40% Kábeltelevízió hál. bekapcsolt lakások:. 78% Burkolt (portalanított) utak: 70% FEJLESZTÉSI TERVEK: Árvízvédelmi tározó építése, Szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése JNTÉZMÉNYEK: 1 óvoda, 1 művelődési ház, 1 könyvtár KÖZSZOLGÁLATI ADATTÁR: Óvoda Petőfi S. u. 7. Tel: (93) 377-461 NONPROFIT ADATTÁR: Sportlövész Klub Jókai út 4. Képviselő: Doma István Községért Alapítvány Kanizsai út 41. Képviselő: Decskó Ferenc Liszói Polgárőr Egyesület Kanizsai út 2. Képviselő: Deutsch István Sportegyesület Petőfi út 4. Képviselő: Smolcz Ferenc MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119.